Próbadolog

Jó ötlet, kétséges sikerű rendezés, furcsaságok a verseny körül: ilyen a Nemzeti vágta 2009-ben.

Divat ma Gesztit szidni, elvitatni az ötleteit, pedig kár, a Nemzeti vágta nagyon jó ötlet, és szükséges is, hogy legyenek ilyen jellegű rendezvények itthon is.

Akárki akármit mond: jól néz ki a hősök tere körül versenyző lovak sora, a sok huszár a belvárosban, a tömeg a szobrok körül.

Tényleg jól néz ki, bár tévében még jobban, mint élőben. A távolság jót tesz a rendezés érthetetlen részleteinek. Például az eszetlen beengedésnek (nem tudom, miért nem volt jó a tavalyi hidas megoldás), a pályán keresztül dagonyán átkelő néző seregnek, a települések bemutatósátrában árult tömegnövelő szereknek.

Persze az egész rendezvény kommunikációja furcsa: tömegről beszélnek, de a hősök tere üres annak ellenére, hogy a hangos bemondó folyamatosan unszolja a közönséget, hogy menjen be a belső körbe (a sáron keresztül), mert a Hősök tere 80 centivel magasabban van, mint az úttest ?!?. Biztosan középen van egy pont, de egyébként...

De persze nem erről kell szólnia a dolognak, mindenesetre érdemes lenne az ilyen apróságokra is odafigyelni jövőre, ha lesz verseny.
Mert remélem lesz.

Következzen egy kis képes összefoglaló a győztes Stohl Bucival, a koncentráló Fábry Sándorral és a most sem nyertes, ámde sáros Hajas Lászlóval.