Be kell valljam,  nem nagyon szeretem a magyar filmeket.

Kevés kivétellel nem jöttek be az eddig látott magyar művek: botladozó sztori, hiányos forgatókönyv, erőltetett beállítások.

Kevés olyan filmet láttam, ami könnyed és szórakoztató anélkül, hogy valami extrém humor ne legyen benne.

Olyannal pedig talán még egyáltalán nem találkoztam, amelyik zenés filmként is jól működik végig.

A legtöbb magyar filmben a komolyabb zenés betétek inkább csak időkitöltésnek tűnnek.

Például a Valami Amerika első része is tele volt klip forgatással, koncerttel, egyéb látványos és hangulatos jelenettel, de valljuk be: ezeknek az epizódoknak az időtartamára is szükség volt, különben csak egy órás lett volna a film.

A Made in Hungáriában azonban a zene összeforr a sztorival, remek koreográfiákat láthatunk, és bár vannak meglepő vágások, furcsa átvezetések, de a filmbe ezek beleférnek, és jól illeszkednek a nagy elődök (Grease, Hajlakk, stb.) hagyományaihoz is.

Igazából úgy ültünk be a filmre, hogy nem tudtunk róla semmit, nem láttuk a színházi változatot, de még talán a reklámot sem.

Egyik barátunk szólt, hogy vannak nyereményjegyei a premier előtti bemutatóra.

Nyilván nem hagyhattuk ki. :-)

És nem is bántuk meg, legszívesebben mozi után mentünk volna egy jó kis Rock 'n Roll buliba! :-)

Ja és azóta akarok egy jó kis zenegépet a nappaliba, tele kis lemezekkel! :-)

Persze nem tudom, hogy a 15-20 év körülieket megfogja-e ez a film. Nem tudom, hogy az erősen jelen levő nosztalgia vonal hat-e rájuk, illetve kell-e hogy hasson.

De nekünk, akik a szocializmusból pár évet még elkaptunk, és akik nem keveset buliztunk pár éve ilyen zenékre, nagyon ült a dolog.

Ha Te is szereted a Grease-t, ha bejött a Hajlakk, ha szeretted a Dirty Dancinget, biztos tetszeni fog a Made in Hungária is.

De ha nem, akkor is érdemes tenni egy próbát: irány a mozi!