Nagy várakozással tekintettem a Kapolcsi bűvészeti napok elé.
Folyamatos előadásokat, utcazenészeket, lépten-nyomon kézműves foglalkozásokat vizionáltam, ehelyett tulajdonképpen egy falu hosszában kiterített népművészeti pláza fogadott.

Minden udvarban köcsögvásár, minden sarkon langalló, természetesen minden bió, minden egészséges, és minden kézzel készített. Kivéve azt, ami tucatárú és bóvli.

Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt program, hiszen a falu közepén felállított színpadon játszottak zenekarok, a templomban is volt műsor, és több udvarban találtunk nyomokat arra, hogy itt valami lesz valamikor.
De egy művészeti (bocs bűvészeti) rendezvénytől ilyen téren többet vártam.
Valahogy azt vártam, hogy a "művészet/kaja arány" kicsit más lesz.
Tulajdonképpen tényleg olyan volt, mint bármelyik pláza, ahol az a koncepció, hogy a boltok és az éttermek mellé kell némi program is, ahol meg tudnak pihenni az érdeklődők a vásárlás közben.

Viszont azt kell, hogy mondjam, mindezek ellenére elvarázsolt a hely.
A gyönyörű völgyben takaros falu, stílusosan kialakított udvarokkal és házakkal, és nagyon hangulatosra kitalált terekkel.
A hétköznap szimpla falusi családi házak udvarai nagyon jópofán alakultak át üzlettérré vagy éppen "étteremmé".
Furcsa volt az intim szféra és a nagyközönség találkozása.
A kapun betérve az udvarokba, az egyik oldalon népművészeti sátrak sora, míg a másik oldalon a terasz, ahol a reggeli újság, gyümölcsöstál és virág.
Furcsa, de egyben izgalmas ez a kettősség ezért remekül működött.
A hangulat persze magával ragadott bennünket, így nem álltuk meg a vásárlást és az evést sem.
Természetesen nem maradhattunk ki a langalló/töki pompos/kemencés lángos körből, ami mindent vitt a kapolcsi gasztro piacon, de a kedvencünk az a "csehszlovák" ételeket kínáló Szigorúan ellenőrzőt étkezde nevű hely volt.
A kaja és a hangulat mindent vitt ezen a fronton.

Bár nem ilyenre számítottunk, összességében bejött Kapolcs.
A programtalanság oka lehetett az is, hogy rosszkor jöttünk, bár el kell mondjam, a rendezvény weblapja főleg programkezelés szempontjából kudarc, hiszen egy letölthető 7 MB-os pdf-ből kell kimazsolázni azt, hogy hol mikor és mi lesz.
Mivel a pdf tele volt programmal, csalódás tudott lenni a valós program hiány, mivel arra számítottunk, akármerre megyünk biztos lesz valami, így nem fárasztottuk magunkat a rosszul szervezett programfüzet monitoros tanulmányozásával.
Egyébként ugyanilyen érthetetlen volt a napijegy, sétálójegy téma is, hogy hova, hol és mikor kell venni ezeket. Nem is beszélve az árukról, amit tulajdonképpen senki nem ért, se azt, hogyan kell kitalálni, melyik jegy, miért, se azt, hogy miért annyi-amennyi?

A másik meglepetés volt, bár ez nyilván azén naivságomat mutatja inkább: az egész országból voltak árusok és művészek.
Valahogy azt gondoltam itt csak a környékbeliek kapnak helyet, erősítve a lokálpatriotizmust. Nyilván gyermeteg elképzelés, hiszen ez is csak egy üzlet.

Összességében a sok furcsaság és csalódás ellenére tetszett a hely, ami főleg a hangulatnak köszönhető, ami tényleg varázslatos.
Jövőre talán - ha lesz, hiszen ez minden évben kérdés- ismét megpróbálkozunk, de akkor inkább több napra, sátorral, annak érdekben, hogy több esélyünk legyen műsort találni, és persze, hogy több ételt és italt tudjunk kipróbálni. :-)

Végezetül néhány kép

Nagy a sürgés-forgás a konyhán.
Az illatoknak nem lehetett ellenállni.
Nem is nagyon álltunk. :-)

Vászon egy pajtában. Biztos lesz valamikor program itt. De, hogy mikor, és mi...?

Az egyetlen "működő" színpad.
Állítólag 1800 Ft volt a jegy azoknak akik ültek bent.
Persze kibicelni a kanális mások oldaláról ingyen is lehetett.

Harapós kutya és köcsögárus.
Egy hétig minden elfér a családi ház udvarában

A pajtában pedig ruhabolt.
Épp csak az outlet felirat hiányzik.