Karácsonyi ajándékötlet rovatunk következik.
Ma ugyanis, mint ahogy a betegségem miatt az elmúlt pár napban, ágyban fekszek (és közben dolgozok persze) és kaját rendelek.

Tudom ciki, de nekem a Don Pepe kajája ízlik, ezért innen rendeltem az utóbbi pár hétköznap levest és pizzát, de ma éppen levest és salátát.

Amit ma választottam: Tárkonyos szárnyas ragú leves.

Nos aki elnézi a képeket, joggal gondolhat arra, hogy rosszat raktam be, és ez egy jóféle gulyás, de nem, én legalább is nem raktam be rosszat, de, hogy jót küldtek-e az más kérdés.
Ragunak nyilván ragú, de tárkonyt maximum a polcon látott a kaja, ráadásul a tárkonyos ragú levesek jellemzője, a tejfölös/tejszínes utolsó mutatvány kimaradt belőle, hogy a citromról mér ne is beszéljek.

Egyébként ma a saláta sem jött össze.
A cézársaláta tonhallal valami olyan adalékanyagot tartalmazott, ami kb. egy perc alatt kiütötte a számat, és hát az egész íze sem volt egy nagy szám.

Azt pedig napok óta nem tudom megérteni, hogy a leveseket miért kell olyan bénán csomagolni, hogy kibontáskor biztosan beleessen a fedőfólia az ételbe, vagy kilöttyenjen a tál tartalma az asztalra.

Szóval a Don Pepétől inkább csak rendeljetek pizzát addig, amíg nem kap karácsonyra valakitől egy jó kis szakácskönyvet a szakácsuk!

Majd ha túlélem ezt a levest, írok értelmesebb karácsonyi ötletekről is, de egyenlőre csak ilyen kesergőre futotta...