A forgatókönyvíró palánták, vagy az éppen ötlehiányban szenvedő profik gurítanak egyet az ötletgenerátorban, aztán megpróbálják feltölteni ezeket a forgatókönyveket egyedi ötletekkel.
Ennek a filmnek a készítői a részeges szuperhőst gurították, és meglepő módon működött a dolog.
Egy jó filmet láttunk az egyik szokásos forgatókönyv modell szerint: főhősünk negatív csak a baj van vele, aztán úgy kb a 35. percre kinevelik, hogy jó legyen, kezdenek rendbe jönni a dolgok, de úgy a 68. perc környékén valami probléma történik, amit persze megoldanak és jön a hepiend.
Ezt a százszor játszott vezérfonalat dolgozták itt is föl, de a sok klisé mellett tudtak annyi új és kifacsart ötletet hozni, amitől működött a film.
Ráadásul, a végét is sikerült úgy megoldani, hogy bár hepiend lett, még is maradt egy kis szomorú pátosz..
Volt ugyan egy pillanat, amikor már féltem, hogy jön a velejéig nyálas teljesen amerikai befejezés: a kisfiú, a kezét kitépve apja markából odarohan a teljesen halott főszereplőhöz, és a gyermek ártatlan könnyei és a síró hangja visszahozza az életbe a szuperhőst.
Na ez nem volt. Ettől függetlenül a főszereplő életben maradt, jött a hepiend, de viszonylag szolidan, egy apró negatívumot azért sikerült fenntartani, így kicsit életszagú maradt a dolog.
Már amennyire el lehet mondani egy olyan moziról, holgy életszagú, amelyikben bálnákat meg kamionokat emelgetnek a bőrruhába öltözött szuperhősök.
Összefoglalva: jó kis nyári film, barátnők számára is élvezhető könnyed kikapcsolódás.
A slusszpoénnal kapcsolatba még eszembe jutott az régi szoci vicc, amikor az amerikai űrhajós hívja a földet:
- Huston, Huston baj van,a Szovjet űrhajós elkezdte vörösre festeni a holdat! Mit tegyek?
- Várjon..
- De Huston, Huston, már félig vörösre festette a Szovjet űrhajós a holdat! Mit tegyek?
- Várjon!
- Huston, elkéstünk, a Szovjet űrhajós teljesen vörösre festette a holdat!
- Semmi baj. Most vegye elő a fehér festéket, és kezdje el festeni, hogy Coca Cola...